„25 év képekben” – 2007.
2007. év fontos évfordulót hozott a MEE és így a VTT életébe is. Ebben az évben készültünk az ELEKTROTECHNIKA folyóirat 100. évfordulójára.
Bármilyen meglepő is, de ebben az évben lett 100 éves a világító dióda, amint arról Schanda professzor úr megemlékezett az Elektrotechnika ez évi 5. számában, ami a VTT célszáma volt. (az Elektrotechnika 2007/05. száma)
Ugyancsak ebben az évben volt a már megszüntetett Világítástechnikai Állomás megnyitásának 80. évfordulója. Sajnos az Eötvös utcai Állomás csak 75 évet élt. Új életre kelt viszont, mint Főnix madár, Újpesten a Világítás Házában.
A 100 éves Elektrotechnikában szó esett a számítógépek színhelyes megjelenítésének szükségességéről, az alumínium anyagok és az aluminium lemezek minőségi paramétereiről és azok hatásáról a fénytechnikai jellemzőkre, kezdtük tanulmányozni az UGR alkalmazását, már téma volt a”lábnyomunk a világban”, így foglalkoztunk a fényszennyezéssel és megszületett a megállapodás a Zselici Csillagos égbolt park létrehozásáról.
Sokat beszéltünk az energiahatékonyságról és az izzólámpák kivonását kezdeményezték egyes szervezetek. A CIE kiadta állásfoglalását, hogy az energia megtakarításhoz intelligens világítás kell.
A 100 éves Elektrotechnika új rovatot indított, Gondolatok címmel, amelyben elnökünk ostorozta a rossz szokásainkat, mint pl. „Egyenesnek lenni, nem pedig kiegyengetettnek, vagy Enter, enter, enter, vagy Árut vegyenek ne árat.
38. Ankétunkat Szolnokon tartottuk (cikk az Elektrotechnika 2007/06. számából)
2007-es díjazottaink:
Dr. Schanda János – Elektrotechnika nagydíj
Professzor urat nem kell bemutatni még a fiataloknak sem, hiszen alig néhány éve távozott el. Professzor úr 1955-ben szerzett fizikus diplomát. Előbb az OMH-nál helyezkedett el, majd a MüFi-ben dolgozott. Kiváló nyelvtudásával már 1972-től a nemzetközi szakmai életbe is bekapcsolódott. A CIE-ben több technikai bizottság munkáját irányította, és 1979-től kezdődően a nemzetközi vezetőségben is különböző tisztségeket töltött be. 2007-től a nemzetközi szervezet technikai feladatokért felelős alelnöki tisztséget is betöltötte. 1986 és 1995 között megszervezte és vezette a CIE bécsi Központi Titkárságát. 1994-től haláláig a Veszprémi Egyetemen oktatott, vezette a Laboratóriumot, nevelte a következő generációkat.
Rajnoha László – Bláthy díj
Pályáját a Budapesti Elektromos Műveknél kezdte. Először az ELMŰ Vizsgálóállomásán szerzett gyakorlati tapasztalatot. Emellett végezte el a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolát, ahol 1972-ben védte meg diplomamunkáját. Ezt követően az ELMŰ Kábelhálózat Tervezési osztályán közvilágítás tervezőként dolgozott. 1975-től a Magyar Villamos Művek Tröszthöz került, 1980-tól az Építéstudományi Intézet kutatási főmérnökeként dolgozott. Feladata a hazai villanyszerelési technológiák fejlesztése volt. Nyugdíjba vonulása után is mind tervezőként, mind szakértőként rendszeresen dolgozik.
Schulcz Gábor – Kandó díj
Hűteni! Hűteni! Hűteni! Schulcz Gáborról ez juthat eszébe azoknak, akik hallották előadását az első LED konferencián. Schulcz Gábor 1985-ben végzett a BME Villamosmérnöki karán az Automatizálási Tanszéken, diplomáját mikroprocesszoros HW-SW témában védte meg. 1985 szeptemberében a váci HAGY-ban helyezkedett el fejlesztő mérnökként. Kapcsolóüzemű tápegységek, elektronikus előtétek, gyújtók fejlesztésével foglalkozott, szerzőtársa egy tranzisztorok vezérlésére vonatkozó szabadalomnak. 1992-ben egyik megalakítója a Lightronic Világítástechnikai és Elektronikai Kft.-nek, mint termékfejlesztési vezető. Gyakran tart előadásokat, ír cikkeket a szakirányú sajtóban. 2007-ben a Kandón folyó oktatásba is bekapcsolódott a „Világításszabályozás” tantárgy előadásával. A Társaságban aktív szerepet vállalt és vállal.
Esztergomi Ferenc – Urbanek díj
Ő is korán itt hagyott bennünket. Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakán szerzett villamosmérnöki oklevelet. 1982-ben végezte el a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Világítástechnika üzemmérnök továbbképző tanfolyamát, ahol kiváló eredménnyel vizsgázott. Az egyetem ut&a
acute;n az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárában (EKA) helyezkedett el, lámpatest konstruktőrként – 1986-tól 1994-ig a vállalat főkonstruktőre volt. 1994-től a HOLUX Kft.-nél fejlesztési főmérnökként, majd 1998 óta a TUNGSRAM-Schréder Zrt. műszaki osztályán dolgozott haláláig. A VTT-ben aktívan dolgozott, mint jelölőbizottsági elnök. A lámpatestgyártás minden csínját-bínját ismerte, többször adott elő a BME VIK Világítástechnikai oktatásában.
Kosztolicz István – Nívó díj
Tanulmányait a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szak Villamos Művek Tagozatán végezte 1968-ban. 1978-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar Gazdasági Mérnöki Szakán végzett. 1959-től 1994-ig az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárában (EKA) dolgozott, különféle mérnöki beosztásokban. 1982-től főkonstruktőr, 1986-tól műszaki igazgató, 1990-től vezérigazgató lett. 1995 és 1999 között a TUNGSRAM-Schréder Zrt. műszaki-gazdasági tanácsadó, majd a Kandeláber Rt. általános vezérigazgató helyettese 1999 és 2005 között. Jelenleg nyugdíjas. A Társaságunk alapító tagja, több cikluson keresztül elnökségének is tagja. Számos egyesületi rendezvényen tartott előadást, több egyesületi munkabizottságban vállalt tevékeny szerepet. Több éven keresztül az Elektrotechnika folyóirat Világítástechnika rovatának szerkesztője volt. Több Világítástechnikai Évkönyv szerkesztője.
