Gyászhír, nekrológ – dr. Vetési Emil

Székelyudvarhelyen született 1935-ben. Felsőfokú tanulmányait 1958-ban a BME Villamosmérnöki Karán végezte, majd a villamosmérnöki diploma után a Közlekedésmérnöki Karon 1973-ban gazdasági mérnök diplomát szerzett. De itt nem állt meg és 1979-ben a BME Gépészmérnöki Kar műszaki doktora lett. Az Építészmérnöki Kar tanácsának felterjesztésére 2005-ben címzetes egyetemi docens kitüntető címet kapott.

Róla méltán el lehetett mondani, hogy „akit a mozdony füstje megcsapott”… 1960-tól 1992-ig nyugdíjazásáig a MÁV Tervező Intézetben dolgozott tervező, csoportvezető, majd 27 évig osztályvezető beosztásban. Az osztály feladatköre a villamosenergia ellátás, a térvilágítás, épület világítás tervezése volt. Ettől fogva a világítástechnika fontos szerepet játszott az életében, ahogy Ő is fontos szerepet játszott a Világítástechnikai Társaság (VTT) munkájában.

Munkába állásától – 1960-tól – kezdve a Magyar Elkektrotechnikai Egyesület tagja, majd ezen belül a Világítástechnikai Szakosztály (később VTT) tagja lett. Szakmatársadalmi szerepvállalása is kiemelkedő volt: 1979-ben a Vasúti, 1981-ben Kölekedésvilágítás Munkabizottság vezetője volt,1994-2000 között az Elektrotechnika lapnál rovatszerkesztő, majd 2002-2004 között főszerkesztő-helyettesi posztot látott el.

Az oktatásból is kivette a részét: 1993-2013-ig a BME ÉpítészmérnökiKar Épületgépészeti és Épületenergetikai Tanszék meghívott oktatója volt.

Nyugdíjasként 2014-ig magántervező és szakértői munkát is végzett,valamint számos jegyzet, könyvfejezet szerzőjeként is találkozhattunk a nevével.

Munkájának elismeréseként három alkalommal részesült MEE-Nívódíjban, valamint 2013-ban Urbanek-díjban, majd 2016-ban MEE Életpálya Díjat kapott.

Adatok, számok sok mindent elmondanak egy termékeny életpályáról,de mégis keveset magáról az Emberről. Aki ismerte Emilt az nem ezekre fog emlékezni, hanem kedves mosolyára, segítőkészségére, alaposságára. Még betegen igyekezett lépést tartani a szakma híreivel, bár állapota már éve kóta nem tette lehetővé, hogy kimozduljon otthonról.

Távozásával ismét szegényebb lett a szakma egy „nagy öreggel”.

Nyugodjon békében!